dentciklopédia

Alveolus – fogmeder

A fogmeder (alveolus) egy bemélyedés az  állcsontok ban melyben a fogak gyökerei ülnek. Anatómiailag fogmeder alatt az üreget és az azt körülölelő tömör csontszövetet (os compacta) értjük. A tömör csontszövet jól megfigyelhető röntgen felvételen, mivel sokkal fokozottabb a röntgensugár elnyelő lépessége, mint a körülötte lévő szivacsos csontszöveté (os spongiosa) és a gyökérhártyáé. Ha a felvételen a folytonossága megszakad, az patológiás folyamat jele.

Amalgámtömés

Az amalgám, különböző fémek (ezüst, és higany ötvözete, fogászatban manapság már ritkán alkalmazott tömőanyag. A mai tömőanyagok közül az amalgám és a kompozitok a legalkalmasabbak olyan tömések elkészítésére, amelyek nagy rágóerőknek vannak kitéve, tehát elsősorban a rágófogak tömésére alkalmas anyagok. Az amalgám egyik feltételezett hátránya hogy, a tömőanyag higany tartalma bejuthat a szervezetbe, és kis mennyiségben, káros hatásokat válthat ki. Teljes egészében ezt a megállapítást a kutatások a mai napig sem támasztják alá tudományos bizonyítékkal, ezért az amalgámtömés máig bevált és sikeresen alkalmazható fogászati eljárás.

Anatómiai korona

Az anatómiai korona a fog, zománccal borított része.

Aneszteziológus

Apex lokátor

ld. gyökércsatorna bemérő és tágító műszer

Aphta

Az aphta vérbő udvarral övezett, sárgás-fehéres hártyával borított igen fájdalmas fekély, melynek három féle megjelenési formája létezik. Az elváltozás legtöbb esetben bevezető tünetekkel kezdődik égő, fájdalmas érzés képében.

A leggyakoribb az ún. kis vagy recidiváló aphta, (=rendszeresen kiújuló, vagy nevezzük szerzői nevén is:Mikulicz aphta) mely elsősorban az ajak belső oldalán, szájfenéken, a nyelv alsó-oldalsó felszínén, vagy az orcai nyálkahártyán fordul elő egyesével, vagy többszörösen. Nyirokcsomó duzzanat kísérheti. Ezek a lencsényi méretű fekélyek 1-3 hét alatt heg nélkül spontán gyógyulnak.

Az ún. nagy aphta (szerzői nevén Sutton aphta) sokkal „gonoszabb”, 1-4 cm átmérőjű, igen mély és fájdalmas kráterszerű fekély, mely már érinti a mélyebb szöveteket is és ezért a gyógyulás után (mely hetekig-hónapokig tarthat) mély hegeket hagy maga mögött. Sajnos nemcsak a szájban, hanem egyéb nyálkahártyákon is előfordulhat. Nagyon fontos a részletes kivizsgálás, mert gyakori, hogy valamilyen belgyógyászati háttérbetegség is fennáll.

A harmadik típus orvosi neve az ún. herpetiform ulceráció (szerzői neve Cooke aphta), vagyis megjelenési formáját tekintve a herpeszes elváltozáshoz áll közelebb, de mégis fekély. A szájnyálkahártya bármely területén előfordulhat, bár leggyakoribb helye a nyelv alsó felszíne. Sűrű csoportokban előforduló tűszúrásnyi, gombostűfejnyi, fájdalmas hámhiányok, fekélyek, melyek összefolyhatnak és heg nélkül gyógyulnak. Gyomor-bél betegségek hajlamosítanak a kiújulásra.

Az aphtára mai napig sincs specifikus kezelés. Mindenekelőtt fontos a részletes kivizsgálás és a góctalanítás, mert a nyálkahártya elleni immunfolyamatokat kiváltó tényező gócból is szóródhat. Ezen kívül nem elhanyagolható a már említett mechanikus irritáló tényezők kiküszöbölése, fogkő eltávolítás, ínygyulladás megszüntetése, vitamin-, vagy vashiány felderítése.


Arcesztétika

Általános fogászatban és fogszabályozásban fontos és jelentős szereppel bír a páciens arcesztétikai állapota és a páciens esztétikai céljainak kitűzése, ami megfelelő fogszabályozással vagy esztétikai pótlásokkal egyaránt elérhetőek lehetnek. Fogászati pótlások illetve fogszabályozási eljárások jelentősen befolyásolhatják az arc teljes harmóniáját, ezért a lényeges aszimmetriák felmérése, az arc és fogazat közötti kapcsolatok tisztázása és a mosoly pontos paramétereinek figyelembe vétele elengedhetetlen a tökéletes, precíz és esztétikailag megfelelően kidolgozott végleges fogászati illetve fogszabályozási cél elérésének érdekében.

ld. még mosolytervezés

Arcüreg

Az arcüreg a koponya belső, az orrüreg mellett, közvetlenül a vékony csontréteggel elhatárolt szemgödör alatt található páros ürege.  A felső állcsont őrlőfogak feletti magasságban fekszik az arcüregnek a fogazat felé irányuló része, és gyakran előfordul, hogy jelentős csontállományveszteség miatt, az ott található fogak gyökereinek csúcsa, az arcüregbe nyúlnak. Jelentős fogveszteség szintén előidézheti az arcüreg padlózatának a sorvadását, így a későbbi implantátumos fogászati pótlásokkal való rehabilitáció, csontpótlási beavatkozás nélkül megvalósíthatatlan. (lásd arcüregemelés)

Arcüreg emelés (sinuslift)

A felső állcsont őrlőfogak feletti magasságban fekszik az arcüregnek a fogazat felé irányuló része, és gyakran előfordul, hogy jelentős csontállományveszteség miatt, az ott található fogak gyökereinek csúcsa, az arcüregbe nyúlnak. Jelentős fogveszteség szintén előidézheti az arcüreg padlózatának a sorvadását, így a későbbi implantátumos fogászati pótlásokkal való rehabilitáció, csontpótlási beavatkozás nélkül megvalósíthatatlan.  A csontállomány illetve a csontvastagság növelése, arcüregemelési eljárással, sebészeti beavatkozással valósítható meg. A műtétet általában helyi érzéstelenítés alatt végzik. Kedvező esetben, amikor is a csontveszteség mennyisége minimális, és a csontállomány minősége megfelelő, történhet azonnali implantátum behelyezés a csontpótlással párhuzamosan. Amennyiben az adott terület, jelentős csontnövelési rehabilitációra szorul, az arcüregemelés csontosodási ideje minimum hat hónap, és csak a gyógyulási idő elteltével kerülhet sor fogászati implantátumok behelyezésére. Az arcüregemelés a szájüregen át történik. Az arcüregemelési beavatkozás utáni teendők és a gyógyulási időszakra szóló elővigyázatosságok betartása, fontos és elengedhetetlen tényezői az egészséges és megfelelő csontosodás és gyógyulás érdekében.

Artikulációs papír

artikulációs papír a fogászatban

Fogászati rendelőben és laboratóriumban egyaránt használt, elsősorban a fogfelületek, pótlási felületek érintkezésének a megállapítására. Az artikulációs papír a gépíráshoz használt indigós másolópapírhoz hasonló, kék, néha piros színanyaggal bevont, füzetszerűen összefűzött 2-3 cm széles papírcsík. A páciens a papírcsíkot összeharapva, az színes nyomokat hagy az érintkezési pontokon, így tájékoztatja az orvost a fogak érintkezéseinek helyes, avagy kóros voltáról.